Mivé lettél, futballkirály?

Mivé lettél, futballkirály?

Laczkó Mihály dr, az MLSZ egykori elnöke: "Szerettem nagyon a Várkonyi-írásokat, a szatírákat különösen, mert tükör által, de világosan mutatták labdarúgásunkat, sőt, egész elhallgató, sunyi, mellébeszélő életünket. A teljes magyar rögvalóságot. Vér nélkül műtöttek, úgy vágtak, hogy az nem fájt. Pedig mindig elevenre tapintottak. Most jó újra elolvasni őket, találkozni hajdani önmagunkkal, s a találkozás segítségével talán arra is rájövünk, hogy hol tévesztettünk utat. Jó lenne elhinni, hogy ezek az írások ma már nem aktuálisak, ám hallva-látva labdarúgásunk történéseit, rá kell döbbennünk, hogy az igazán érdekes dolgok még manapság sem a játéktéren történnek."

Rákosi Gyula, volt negyvenszeres válogatott labdarúgó: "Az írások annak idején végigkísérték futballunkat. Egyfajta szigorú kritikák voltak ezek, ám nem a megszokott dörgedelmek, hanem látszólag könnyed csipkelődések, amelyeknek azért jócskán megmaradtak a nyomai, s sokáig sajogtak azoknak, akiket elértek. De ez már történelem, az effajta humor hiánycikk labdarúgásunkban, pedig nem ártana néha egy kis mosolyt csalni a savanyú emberek arcára."

Bognár György, volt ötvenszeres válogatott labdarúgó: "A labdán és a Népsporton nőttem fel. Imádtam Várkonyi Sándor írásait, sajátos stílusuk volt, humoros karcolatai az öltözőben is rendre sikereket arattak. Megesett, hogy mondatokat olvastunk fel egymásnak belőlük. Jó volt, hogy a szertárostól az edzőig, a pályagondnoktól az elnökig, a gyúrótól a játékosig, mindenki megkapta a magáét. Miközben természetesen valamennyi szereplő -talán még a pályagondnok szamara is, mert az állandóan szerepelt- úgy érezte, nem róla, hanem a mellette ülőről van szó. Így aztán mindenki boldog volt, nem érezvén, hogy amilyen humorosak ezek az írások, csaknem annyira tragikusak is. Egy ország futballjának látleletei. És hiába élünk más korban, ma is pontosan eligazítanak bennünket olyan kérdésekben, mint barátság, becsület, dilettantizmus, fontoskodás, szervilizmus, árulás, szószegés, ostobaság, felelőtlenség, felelősségvállalás és ki tudja még, miben. Úgyhogy éppen ideje volt az írásokat egy könyvbe összeterelni, szakirodalomnak kötelezően előírnám a magyar labdarúgás valamennyi résztvevője számára!"