Hét és fél évtized... Hosszú idő. Egy emberéletnyi. Másfelől viszont: csupán egy szempillantás. De abban a pillantásban rengeteg emlék és élmény tükröződik vissza... Lelkesedés. Vagányság. Vetélkedés. Barátságok és ütközetek. Poénok. Nevetések. Sírások. Gyönyörű győzelmek és kemény kudarcok. Küzdelmek. Hétköznapiak és heroikusak.

Ha valaki arra vállalkozna, hogy elmeséli mindezt, be kellene látnia: nincs egyetlen történet. Sok történet van; sokféle tapasztalás, amelyekből apró, színes mozaik-kockánként állhat össze a sportág regénye. A szereplők — mint minden igazi életregényben — szintén sokfélék. Olykor mást gondolnak és másképp. De egyvalami örökre összeköti őket: a kajak-kenu iránt érzett, megkérdőjelezhetetlen elhivatottság. Mi több: szerelem. Az a fajta, ami akkor sem múlik el, ha az ember mindennapjainak már réges-rég nem része a sportág.

"Van egy zug az ember szívében, ahol mélyen, elrejtve, mindig ott marad az érzés" — mondják az érintettek. Az érzés pedig többet mond mindenféle eredménylistánál, minden jegyzőkönyvnél és lexikonadatnál. Hiszen az érzések mögött hús-vér emberek vannak; a maguk egyediségével és nagyszerűségével, sebezhetőségével és esendőségével.